Vajon nekem való ez a képzés? Első rész

Tudjuk, hogy a mediációval kapcsolatos tudásvágy mellett sokakban kelt szorongást egy ismeretlen csoporthoz, trénerekhez való csatlakozás elképzelt helyzete. Éppen ezért régóta terveztük, hogy egy hallgatónkat megkérjük, naplószerűen ossza meg az egyes napokkal kapcsolatos élményeit, dilemmáit, gondolatait. Dr. Nagy Szabina hallgatónk a közelmúltban vállalkozott is erre - visszajelzésének közzétételével az a célunk, hogy megkönnyítsük a jelentkezéssel kapcsolatos döntést, és hogy tisztába tegyük, mit élt át egy hasonló helyzetben lévő hallgató, nem is olyan régen. (Írását változtatás nélkül, teljes terjedelemben, a szerző hozzájárulásával osztjuk meg.)

1.       NAP (2024. április 22.)

Ügyvédként dolgozom egy vidéki városban. A mediátor alapképzést évekkel ezelőtt elvégeztem már egy másik képző intézményben, ami egyébként alapvetően rendben volt. Magát a mediációt gyakorolni azonban nem kezdtem el, mert egyrészt nagyon bizonytalan voltam, másrészt úgy hozta az élet, hogy akkor nem volt még ott az ideje az életemben. Egy kedves barátnőm aztán jóval később a Dr. Fellegi, Vajna & Winkler mediátor képzésen vett részt. Ő hívta fel rá a figyelmem, hogy szerinte ez az A HELY, aminek a hatására ténylegesen beleállhatnék abba a feléledt belső hívásba, hogy a mediációval foglalkozzam immár komolyabban, és biztosan megoldást kaphatok itt az ebben akadályozó belső bizonytalanságaimra.

A személyes részvételű képzési lehetőséget választottam, az otthonomtól 250 km-re, úgyhogy kicsit elveszettnek éreztem magam, mikor megérkeztem. Az első benyomásom az volt, hogy abszolút szervezett az esemény, és komolyan veszik, amit csinálnak. A legmegnyugtatóbb és legmeglepőbb azonban számomra az volt, hogy úgy éreztem, hogy tényleg VÁRTAK RÁM. A vendégszeretet fizikális oldala (frissítő, kávé, tea, csipegetni való, gyümölcs, stb, mellett – ami koránt sem magától értetődő kedves gesztus – mindvégig nagy hangsúlyt kapott az, hogy itt nem egy „iskolapad szagú” tanítás zajlik. Mindez együttesen azt eredményezte a számomra – a trénerek és a résztvevők közvetlensége mellett – hogy rögtön meg tudtam érkezni egy otthonos és komfortos térbe.

A nap folyamán aztán szerintem zseniális arányban és egyensúlyban kapott helyet az elméleti háttér mellett a gyakorlati rész. A feladatok első nap még nem kimondottan mediálni való szituációk voltak, hanem sokkal inkább olyan játékok, amelyek tanulságai zsigeri szinten ivódtak belém olyan kardinális kérdéseket illetően, hogy miért kell a klienseknek a saját megoldását megtalálnia, vagy milyen az értő figyelem. A trénerek – Virág és András – saját paraxisából hozott temérdek gyakorlati példája – melyben szó esett a megélt és elkövetett hibákról és az abból levont tanulságokról – is szintén kézzel fogható tartalommal töltötte meg az elméletet és adott kapaszkodót és útjelzőt.

Az első nap után az volt az érzésem, hogy itt sikerrel járt az a törekvés, hogy egy igazán jól felépített rendszerben, használható gyakorlati tudást lehessen megszerezni amellett, hogy maximálisan jól is érezhesse magát a résztvevő.

Mindezek után nagyok lettek az elvárásaim a második napot illetően… :)

2.       NAP

A következő napra kicsit ziláltan érkeztem, de az, a figyelem és támogatás, amit a reggeli körben kaptam, meglepő módon rögtön megérkeztetett.

A 2. nap még inkább az volt a meggyőződésem, hogy a tematika felépítése egyedülálló, más képzéshez képest. Minden határozott céllal történt, nem voltak üresjáratok, ugyanakkor a tempó nem volt megterhelő. Ideális módon váltották egymást a nagyobb fókuszt igénylő etapok, a kikapcsoló és rendkívül szórakoztató játékokkal, vagy a lazítós, barátkozós szünetekkel.

Számomra az jelentette a legnagyobb csodát ma is, hogy a „játékok” amellett, hogy felüdítőek voltak, olyan megértéseket hoztak, melyeket a maradék kételyeimre, kérdéseimre bizonytalanságaimra is könnyedén megoldást hoztak. Emellett páratlan az is szerintem, hogy a bennem és bárkiben felmerült kérdésekre Virág és András saját mediátori megélései alapján, saját átélt, a valóságból hozott megdolgozott szituációikon keresztül adtak választ. Mindezek alapján úgy érzem, hogy képes ez a képzés az alapismeretek átadása mellett arra is, hogy elvégezze azt a finomhangolást, amit egyébként csak a sok év gyakorlat adhat.

3.       NAP

Az előző napok után nagy izgalommal érkeztem, hogy van-e még ebben fejlődési potenciál… és volt. :)

Az eddigi napok jól bevált dinamikája folytatódott, újabb és újabb rétegben és mélységben adva át a tudást.

Virág és András személyiségükkel, figyelmükkel és az összeállított képzési folyamatukkal olyan teret adtak és tartottak, amiben megtapasztalhattuk a bőrünkön, hogy milyen az értő figyelem és hogy annak nyomán csoda bontakozik ki, a közösség észrevétlenül kovácsolódott. Már sok képzésen vettem részt, így ezzel a tapasztalattal a hátam mögött töprengtem azon, hogy tényleg egytől egyig, csak és kizárólag kivételes és „jó fej” emberek jelentkeztek erre a képzésre…?! A válasz természetesen az, hogy igen :) , de inkább az az elfogadó és támogató légkör, amit a trénerek teremtettek és mi résztvevők könnyedén belesimultunk, hozta ki mindenkiből a legjobbat, és megláttatva mindenkiben a legjobbat. 

Nekem még azt is hozta ez a három nap, hogy hosszú évek vívódása után végre érzem a lehetőségét magamban annak, hogy képes lehetek erre a hivatásra.

Ez a képzés amellett, hogy új szakmát adhat a kézbe, hozzáad a magánélethez is, hiszen az itt átadottakkal élve kisimítható vagy egyenesen elkerülhető számos gubanc.

Elvárásaim között ez nem szerepelt, de bizton állíthatom, hogy ezt a 3 napot átélve és megélve hozzám adott, emelt, saját szárnyakat adott és talán a legfontosabb, hogy jobb ember lettem….