Vajon nekem való ez a képzés? - Második rész

Tudjuk, hogy a mediációval kapcsolatos tudásvágy mellett sokakban kelt szorongást egy ismeretlen csoporthoz, trénerekhez való csatlakozás elképzelt helyzete. Éppen ezért régóta terveztük, hogy egy hallgatónkat megkérjük, naplószerűen ossza meg az egyes napokkal kapcsolatos élményeit, dilemmáit, gondolatait. Dr. Nagy Szabina hallgatónk a közelmúltban vállalkozott is erre - visszajelzésének közzétételével az a célunk, hogy megkönnyítsük a jelentkezéssel kapcsolatos döntést, és hogy tisztába tegyük, mit élt át egy hasonló helyzetben lévő hallgató, nem is olyan régen. (Írását változtatás nélkül, teljes terjedelemben, a szerző hozzájárulásával osztjuk meg.)

4. NAP: (2024. május 27.)

Nagy izgalommal vártam a következő találkozást, hihetetlenül gyorsan telt el az előző alkalmakhoz képest egy hónap. A képzés második szakaszának első napja a „visszatérésről” szólt minden értelemben. Ismerősökként üdvözölve egymást bőséges idő és lehetőség kínálkozott a körbeszélgetés és a feladatok alakalmával arra, hogy megoszthassuk egymással, az eltelt idő alatt ki, mit és hogyan élt meg. Ismételtük és mélyítettük a képzés első három napján megszerzett tudást, választ kaptunk az időközben felmerült kérdéseinkre.

A trénerek figyelmessége – az első etapban meglepően tapasztalt vendéglátás mellett – most addig is terjedt, hogy mindenki a leendő mediációs munka során jól alkalmazható segítséget kapott ajándékul.

Ez a gesztus engem abban erősített meg ismét, hogy ezen a képzésen figyelnek rám, képesnek tartanak arra, hogy ezt a munkát végezzem, és emlékeztettek, hogy senki sem profin kezdte, és ez ismét nagy lendületet adott nekem.

Ismét voltak gyakorlati játékos feladatok, melyben megérezhettük a komfortzóna eltérősége, az irányítás, a felelősség és bizalom kérdéskörében felmerülő érzéseket. Amellett, hogy ezek a játékok nagyszerű szórakozást nyújtottak – csakúgy, mint az első napokban – olyan tapasztalást hoztak, amit soha nem fogok elfelejteni, hiszen átéltem.

Ezen a napon is hoztak a trénerek saját praxisukból olyan szituációkat, amiben kipróbálhattuk magunkat mediátorként, számos hasznos visszajelzést kapva társainktól. Hasonlóan tanulságos volt az is, ha éppen saját választásom szerint éppen nem közvetítőként, hanem kliensként ültem ezekben a szimulált helyzetekben, mert megérezhettem, hogy mi az, ami egy leendő ügyfelem esetében komfortos, vagy mi az, ami nagyon nem.

 A nap zárásaként egy filmet néztünk, ami már a következő nap témájának – a resztoratív mediációnak – ágyazott meg.

Ez a nap bár az elején nekem kicsit lassúnak tűnt, de a végére megértettem és hálás voltam érte, hogy ismét „megérkeztetett” abba az elfogadó és támogató térbe, ahol játszva épültek be az információk és teljesen leállt az a napi mókuskerék, amiből érkeztem.

5. NAP:

Immár teljesen felvéve a képzés hangulatát és fonalát érkeztem meg a képzés második szakaszának 2. napjára, ahol a jól bevált és mindannyiunk által szeretett nyitó körben személyes hogylétünket osztottuk meg irányított kérdésekkel egymással.

Ilyen elvárásom nem volt, de azt éreztem a társaimat hallgatva, hogy észrevétlenül egy igazi kis közösséggé formálódtunk össze, annak ellenére, hogy igen különböző irányokból érkeztünk. Igazán megható és egyben megtisztelő volt tapasztalni azt, hogy még a zárkózottabb résztvevők is bízva a kör erejében megosztották örömüket vagy éppen bánatukat.

Ennek a napnak a témája - a resztoratív (jóvá tevő) konfliktuskezelés - engem személy szerint lenyűgözött ügyvédi szakmámból adódóan is. Jól érthető és elsajátítható elméleti háttér tisztázása után ismét egy film élményen keresztül mélyedhettünk bele, hogy mi is ez a módszer.

A film élményén keresztüli tapasztalást nagyon jónak gondolom, mert „élőben” is láthattunk egy esetet az előkészítéstől a folyamaton át a végkifejletig, melynek következtében az elmélet quasi gyakorlattá vált, rendszerbe állt össze az átadott tudás a fejembe.

 Amellett, hogy a képzést rendkívül élveztem és az volt bennem, hogy „Még, még, még!”, megfelelő hosszúságú ebédidő is rendelkezésre állt minden nap ahhoz, hogy lazítsak egyet és kellemesen és hasznosan elbeszélgessek a társaimmal.

Az elmaradhatatlan játék – mely nem mediációs gyakorlat – során megtanultuk megfigyelni társainkon a kicsi kis változásokat, rezdüléseket, és visszajelezni azt, mely szintén egy nagyon fontos készség, képesség mediátorként.

Nekem ezek a játékok rendkívül sokat adtak, mert egy dolog elméletben magamévá tenni információkat, de készség szinten alkalmazni csak így lehet, ha személyes élményként beépül, a hatásuk számomra olyan volt, mint sok óra mediációs gyakorlat tapasztalata.

Ezen a napon kipróbálhattuk a kör facilitálást is, ahol több ellenérdekű résztvevő volt érintett egy vitás ügyben. A módszer szükségessége és hasznossága egyértelműen látszott. Emellett a hozott példa kapcsán a mi kiscsoportunkban olyan határtalan nevetés tarolt, hogy a részvevők szerint ez a felszabadító jókedv volt az egyik legeslegjobb dolog, amit a képzés mellékesen adott, ami a felnőtt lét napi rutinjában ritkán adatik meg.

Elgondolkodtató volt ugyanakkor, hogy a megoldandó eset kapcsán a másik csoportban viszont feszült indulatok, dráma és könnyek is folytak. Ez számomra ismét megmutatta, hogy ahány részvevő, annyi jó megoldás létezik és miért fontos az ügyfeleknek a sajátjukat megtalálni.

Nagyon energikus és felemelő érzésekkel jöttem el a képzésről, amiket sikerült is megőriznem.

6. NAP:

Ezt napot beárnyékolta annak a tudata kicsit, hogy ez az utolsó nap ebben a szakaszban. Az volt az érzésem, hogy ezekkel az emberekkel és ezeket a trénereket hallgatva az idők végezetéig is tudnék itt lelkesen ülni tovább.

Ezúttal is volt mediációs helyzet gyakorlat, amely igazán nehézre és reménytelennek tűnőre sikeredett számomra, mert ezúttal éppen mediátor voltam egy felfokozott érzelmekkel teli „életből vett” ügyben. De rengeteget adott ez is, hiszen az „ügyfelek” korántsem ekként élték meg a szituációt, így volt min elgondolkodnom.

A nap nagy részében hasznos gyakorlati tudnivalókat kaptunk arról, hogy miként léphetünk ki az életbe mediátorként. Az volt ismét az érzésem, hogy olyan elméleti és gyakorlati tudást kaptunk, melyre alapozva a trénerek is képesnek tartanak minket arra, hogy ezzel a módszerrel másoknak segíteni tudjunk. Megosztották velünk saját praxisukat érintő gyakorlati tapasztalataikat, ők hogyan folytatják a tevékenységüket, mi vált be leginkább nekik. Ez egy olyan hozzáállás, amiért szintén nagyon hálás voltam, ritka a mai világban.

Ezen napon olyan érdekes témákat is körül jártunk még, mint személyiség típusok, tranzakció analízis és biográfia, mely az önismereti munkához is új információkat adott.

 A 6 nap tapasztalását összegezve azt tudom mondani, hogy ez az elméleti és gyakorlati módszer, amelyet itt alaposan és átgondoltan, magukon és saját sok éves jó és rossz tapasztalataikon átszűrve állítottak össze a trénerek, működik. Egy olyan hozzáállás mellett, amelyben nyoma sincs szakami féltésnek.

Meglepett az, hogy rajtam a légkör és leginkább a hozott játékok és film anyagok végezték a legnagyobb transzformációt.

Az pedig, azt hiszem, szavakkal leírhatatlan élmény, amit a közösség, a trénerek és az egyes részvevők, maga a KÖR adott.

Már az első rész és aztán a második etap során is sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy ebben elvitathatatlan szerepe van a trénereknek – Virágnak és Andrásnak – akik létrehozták és tartották ezt az elfogadó, őszinte és támogató teret, megmutatva, hogy igazából ez egy jó mediátor igazi feladata.

És ebben a térben született meg – ahogy egy társam fogalmazta meg – „az az érdekes, hogy ha egy lakatlan szigetre kellene menni, igazából bárkit magával vinne innen az ember, mert mindenki tudna számítani”.

Először úgy gondoltam, hogy azért, mert képessé tesz ez a légkör arra, hogy mindenkiben a jót lássam meg, de ezen a három napon tovább jutottam…

Támogató, elfogadó, őszinte és nyílt közegben mindenki önmaga lehetett, és ha az ember önmaga, akkor alapvetően és egyszerűen jó… Az, hogy önmagam lehettem és láthattam így a társaimat is, az páratlan és felszabadító élmény. Kívánom, hogy tapasztalja meg mindenki!